tüfa ta e, verbo

elkünu –

v

dejar, disponer.

Fey elkünuturkey ñi pu ufisa. ‘Dejó solas a las ovejas.’ [DNK]
Kuyfikeche elkünukerkeygün tañi awkantuam egün. ‘Antiguamente la gente dejaba un lugar para jugar.’ [DNK]


iney indicativo condicional imperativo
iñche elkünun elkünuli elkünuchi
eymi elkünuymi elkünulmi elkünuge
fey elkünuy elkünule elkünupe
iñchiw elkünuyu elkünuliyu elkünuyu
eymu elkünuymu elkünulmu elkünumu
feyegu elkünuygu elkünule egu elkünupe egu
iñchiñ elkünu elkünuliyiñ elkünu
eymün elkünuymün elkünulmün elkünumün
feyegün elkünuygün elkünule egün elkünupe egün